Klein Judit

Holdfényes Randevú – szerelmek kuplék, komédiák nőnap apropóján a Spinozában – interjú Klein Judit művésznővel

 Vrábel Ilona Éva

Holdfényes Randevú
Szerelmek, kuplék, komédiák
2026.03.07. 19:00 Spinoza Színház
Klein Judit – ének
Pánczél Kristóf – zongora, ének

Klein Judit a kortárs magyar zsidó-jiddis zene egyik kimagasló művelője itthon és külföldön. Azok közé az előadók közé tartozik, aki más zenei műfajokban is otthon érzi magát. Március 7-én ezt személyesen is megtapasztalhatják azok, akik elmennek a Spinoza Házba egy Holdfényes Randevúra.

Különféle fesztiválokon, előadásokban lépsz fel, emellett több éve rendszeresen koncertezel a Spinozában is. Hogyan jött az ötlet, hogy kuplékat és 40-es, 50-es évekből szerelmes slágereket adjál elő, illetve mi az apropója a nőnapi előadásnak?

Klein Judit: Az előadásnak jó aprója valóban az időszak is, mert maga a téma, egy kicsit ugye a szerelem, és ez szövi össze azokat a dalokat, amelyekre építettem az egész ötletet. A nőnap, azt hiszem, hogy az egy olyan alkalom mindenkinek, amikor azért egy picit a szerelem, szeretet irányából kedveskedhetünk egymásnak, emiatt is ez a nőnapi választás, hogy talán ekkor érdemes egy ilyen jellegű műsort tartani. A színdarab létrejöttének egyik oka, egy meglepetés születésnapi műsor volt Sándor Annának (szerk: a Spinoza Színház igazgatója), ahol egy kupléval léptem fel, aminek nagy sikere volt. Tetszett, nekik is, nekem is, és úgy éreztem ezzel van mondanivalóm. A magyar nyelvű dalok közül egyébként is a 20. század első felének tartalmához nyúlok vissza, és azokból válogatok, ha olyan műsorra készülök. Ez a helyes, kicsit pajzán, kicsit vidám, jópofa, néha szatirikus stílus megragadott, így kezdtem el ebben a műfajban is előadni.

Mit várhat a közönség a Holdfényes Randevú előadástól?

Klein Judit: Holdfényes Randevú a műsor címe, lehet randevúzni (nevet: akár az előadás előtt, után), és az alcíme az előadásnak is az, hogy szerelmek, kuplék, komédiák. Van benne féltékenység, van benne egy kis huncutság, egy kis mindenféle. Tehát amilyen egy férfi és egy nő között egy találkozás, ami vagy egy nagy szerelem, vagy csak egy kaland, vagy egy randevú lehet. Ez a nő és férfi közötti kis játéknak a flörtölős, szerelmes és a fájdalmasabb, picit mulandóbb része is, az örök szenvedély keresése, ez mind megjelenik benne, úgy, hogy a dalok a prózai mondanivalóval kapcsolódnak össze.

Szól egy kis szerelemről, romantikáról, egy kis nosztalgiáról, egy kicsit az orfeumok, mulatók világából építkezve, és komédiák is, mert mindez vidám jelenetekbe van ágyazva, csupa olyan kedves kis történetbe, amibe ráadásul a közönség is be van vonva, meg van szólítva, interaktív módon.

Pánczél Kristóf a kísérőd, partnered ezen a zenés előadáson. Róla mit kell tudni, hogyan került ebbe a műfajba?

Klein Judit: Kristóffal, aki ebben az előadásban a partnerem, a barátságunk már jó pár évre nyúlik vissza, mi már dolgoztunk együtt színházi körülmények között is. Úgy ismerkedtünk meg, hogy Neumark Zoltán, a Klein Judit és a Haverim formáció zenekari vezetője mutatott be minket egymásnak. Kristóf univerzális tehetségű énekes és zongorista. Jó sok koncerten túl azt éreztük, hogy van bennünk energia arra, hogy duóban is csináljunk egy színházi darabot. Így aztán nekem adott volt, hogy ezt a kuplés műsort, ezt a színházi darabot vele szeretném megvalósítani, ő meg nagy szeretettel és örömmel vállalta. Akkor én megírtam a Holdfényes randevút, ezt a kis időutazást egy felvonásban. Kristófnak is csodálatos hangja van, ő maga is énekel, nem csak zongorázik ebben az előadásban, sőt a prózai jelenetekben is végig együtt vagyunk, egy párbeszédben.

Mi a tapasztalatod napjainkban mennyire kedveltek a régi sanzonok, slágerek? Van még rájuk igény, közönség, akik megöltenek mondjuk egy színháztermet?

Klein Judit: Ez egy korosztályos dolog 40 plusz felett, de azok, akik erre eljönnek, olyan hálás közönség, és annyira örülnek, hogy újra felcsendülnek a régi slágerek, és hogy velünk énekelhetik ezeket a dalokat. Láttam 70 pluszos hölgyet újra szerelmesnek érezni magát. Nagyon szeretik, hogy egy kicsit megint megélhetik ezeket a pillanatokat. Az előadás pedig pont ezt akarja kiváltani, ezt az érzést, kortól függetlenül, hogy egy kicsit átéljük az ismert dalon keresztül, vagy a mondanivalón keresztül, vagy a kérdéseken, azokon az interaktív pillanatokon keresztül, amikor konkrétan meg is vannak szólítva. Nagyon szerették ezt az előadást, akárhol fordultunk meg vele eddig.

Arról lehet tudni kicsit bővebben, hogy a műsorajánlóban említett Maga nős ember vagy boldog, és a Szeretni bolondulásig című számokon kívül mik lesznek még a repertoárban?

Klein Judit: Mondok szívesen még egy-kettőt az előadásból. Ami nagy kedvenc nekem, így személy szerint, a Stux maga vérbeli párizsi lett, de nagyon szeretem a családi indíttatású Óh, Lőwingert. Ezeken kívül vannak dalok, amiket most nem fogok elárulni, de például Kristóffal duettben elénekeljük a Gyere te nímandot, teljesen egyedi módon.

Kik a fő közönséged? A hölgyek fogékonyabbak inkább erre a műfajra, vagy nincsen ennyire eltolódva a nemek aránya?

Klein Judit: Még csak egy éve van ez az előadás, de én azt látom, azért nagyságrendileg mindig van egy pici elmozdulás a női színház látogatók felé, ők valahogy könnyebben megmozdulnak, eljönnek. De majdnem kiegyenlített. Kicsit mindig több a nő, de azért jelentős létszámban vannak a férfiak is. A nosztalgia és a fogékonyság erre a műfajra, vagy magára egyáltalán arra, hogy romantikusak és nosztalgikusak legyünk, az picit jellemzőbb a nőkre, és erre utalok az előadásban is, hogy azért mi hölgyek erre hajlamosabbak vagyunk. De szerintem megoszlik annyiban, hogy mint élményt, az urakkal, a párjukkal ezt többen közösen élik meg.

Szerinted mi a titka egy jó dalnak, ami 50, akár 80 év után is időtálló sláger?

Klein Judit: Én azt hiszem, hogy a dal vagy a sláger az ott kezdődik, hogy van egy olyan dallam, ami ott marad a fülünkben, a szívünkben. Én nem tudok elképzelni olyan, és most nem akarom a mai modern műfajok közül semelyiket sem emlegetni, de olyan erőteljes, csak ritmusra és túl harsány üvöltésre épülő zenét, ami megmarad a szívben. Ez ellentmond számomra. Én azt hiszem, hogy azok a dalok, amik dallamosak, ismerősen dallamosak, olyan otthonos érzés bennük lenni, és még a szövege is szól hozzánk: az hogy bánatos, vidám, lényegtelen, de elér hozzánk valamiért. Azok lesznek az időtálló dalok.

A klezmer zene, a jiddis dalok mellett milyen stílusok állnak még közel a szívedhez?

Klein Judit: A fő profilom a klezmer, tehát klezmer és a jiddis dalok vannak elsődlegesen műsoron, de mellette sok mindent csinálok zeneileg, ami egyrészt a musicalek, a színházi világnak a zenéi, de azokból is mindig valahogy visszahajlok elsősorban a zsidó szerzők irányába. Viszont nagyon sok más perspektívája is van a zenei érdeklődésemnek. Közel állnak a szívemhez a hangszeres zenék, szimfónikus zenekari művek, de például márciusban lesz hat fellépésem, és ott hat különböző stílusú műsort csinálok. A világ sok csodálatos zenei szerzeményt adott nekünk, van azért miből válogatni. Szeretem azt is, hogy megélek egy sorsot, egy emberi életet, vagy csak annak egy kiragadott pillanatát, egy érzelmet egy dalon keresztül.

Úgy tudom meglepetéssel is kedveskedtek a közönségnek március 7-én. Egy apró infót elárulsz róla, mi lehet az?

Klein Judit: Ami egy kicsit a szívnek, a léleknek és az ízlelő bimbóknak is jót fog tenni. �Aki pedig maradna az előadás után a Spinozának az étterem részében, mi ott leszünk és szívesen beszélgetünk, vagy akár koccintunk is egy pohárkával bárkivel.

Eredeti cikk: itt található.